Jósika Miklós nagy múltú erdélyi arisztokrata család fia volt, főnemesi ősei, rokonai fontos hivatalokat viseltek Erdélyben. Bár mindenki gyors katonai karriert jósolt neki, ő inkább úgy döntött, hogy író lesz. Első megjelent regénye az Abafi, egyben az első igazi magyar regény is. A Walter Scott-i típusú, romantikus történelmi regényekért rajongó közönség hálás volt, hogy végre eredeti magyar művet is olvashat. Jósika ezzel egy csapásra az irodalmi élet középpontjában találta magát, s ezt követően sorban jelentek meg regényei. Műveiben történelmi eseményeket dolgozott fel, s ezzel a hazafias nemzeti hagyomány ápolása volt a célja. Világos után menekülnie kellett, de külföldön is lankadatlanul írt, s amikor meghalt, itthon nemzeti gyászként vették tudomásul elmenetelét. Jókai mondott fölötte gyászbeszédet, rámutatva, hogy Jósika volt a kezdet, tőle lépett tovább az egész magyar regényirodalom. Művei mára csaknem ismeretlenek az olvasóközönség előtt, pedig írói működése alatt százhuszonhét kötet regénye és elbeszélése jelent meg. A nagyszebeni királybíró a kuruc korba repíti az olvasót, a mű a romantikus történelmi regények valamennyi kellékével rendelkezik: titokzatos ház, titkos folyosók, várostrom, ősrégi torony az erdélyi rengeteg egy szakadékában, eltűnt, elrabolt fiatal úrileányok, pénzhamisítás, talányos jellemű és cselekedetű szereplők. Az események nyomon követése közben pedig megismerkedhetünk az erdélyi nemesség életének néhány jellemző mozzanatával, szokásaikkal, nézeteikkel is.