32 éves korában Emma Woolf eltökélte, hogy szembenéz élete legnagyobb kihívásával: legyőzi éhezésfüggőségét, az evéskontrollt, azaz végleg kigyógyul az anorexiából. Miután találkozott álmai férfijával, akivel közös jövőt és gyermeket terveztek, úgy döntött, itt az idő, hogy véget vessen az éhezésnek és elkezdjen élni. És ha ez nem lett volna elég indíttatás, Emma beleegyezett, hogy a The Times hasábjain hétről hétre beszámoljon az elért haladásról. Több mint tíz éve nem éreztem a csokoládé ízét. Most sétálok az utcán, és közben Kit Katet ropogtatok… Ha az elvesztegetett évekre gondolok, az egyedül töltött estékre, az elmaradt barátokra, a közös evészetek jó hangulatára és örömére, az összes elmulasztott étkezésre, hihetetlen szomorúság fog el. Az anorexia a fiatalok játéka, és nekem már se időm, se energiám nincs tovább játszani. Az Egy alma per nap lenyűgöző és életigenlő emlékirat a szeretetről és a gyógyulásról. „Megkapó vallomás. Hol szívet melengető, hol szívbe markoló, de végső soron reményt sugároz. Az anorexiából kifelé tartó Emma Woolf megindító és mélyen személyes beszámolója számos olyan embernek ad reményt, aki ennek az iszonyatos betegségnek a csapdájában vergődik.” Susan Ringwood, a Beat magazin kiadási igazgatója