A K2-vitamin talán legfontosabb szerepe a szervezetben, hogy képes aktiválni olyan fehérjéket, amelyek azért felelősek, hogy a kalcium oda épüljön be, ahová szükséges (a csontokba és fogakba), és ne oda, ahol árt (lágyszövetek, vesék, erek). Nem csoda, hogy több tanulmány is igazolta, hogy a K2-vitamin fogyasztással arányosan csökken a koszorúér-elmeszesedés és a csontritkulás előfordulása, míg a kalciumfogyasztással arányosan növekszik e betegségek száma, de csak K2-vitamin hiány esetén (azaz szinte mindig). K2 hiányában az elfogyasztott kalcium tehát kifejezetten káros! Ha a D3- és K2-vitamin bevitelünk megfelelő, akkor az egészséges mértékűnek tartott kalciumfogyasztás töredéke mellett is több kalciumhoz jut szervezetünk, ugyanis sokkal jobban hasznosítjuk. A mai a vadászó-gyűjtögető népek kalciumfogyasztása is veszélyesen alacsonynak tűnik, mégis nekik vannak a legerősebb csontjaik és fogaik még öregkorukban is. Így van ez, hiszen K2- és D3-ellátottságuk viszont jó. Bár a D3-vitamint túladagolni nehéz, az esetleges túladagolás káros következményeit (túl magas kalciumszint a vérben, illetve annak lerakodása) a K1- és különösen a K2-vitamin megakadályozza, és mivel a K-vitaminok a D3 hatását is segítik, érdemes mindig K1- és K2-vitamint is szedni mellette. Így sem magas kalciumfogyasztású táplálkozás nem árthat, sem az esetlegesen túl sok D3, ellenben ezek pozitív hatásait fokozza! Bizonyított, hogy a K-vitaminokat túladagolni lehetetlen, a feleslegesen bevitt mennyiség egyszerűen csak nem hasznosul.