Faj: Prunus armeniaca L. Érés / fogyasztási idő: Július vége Termékenyülés: öntermékeny, jó pollenadó Termőképesség: jó teremőképességű, korán termőre fordul Felhasználás: lének, nyersen fogyasztásra, kiváló befőtt készíthető Ajánlott termőtáj: védett fekvés, dombvidék Ellenállóképessége: Moníliára fogékony, sharka vírussal szemben viszonylag toleráns, fagyérzékeny Eredetét tekintve magyar nemesítés, tájszelekció (Nyújtó Ferenc, Izsák, 1953). A Duna - Tisza közén állították elő Leírás: Virágai középidőben nyílnak, a fagyokra érzékenyek, ezért inkább dombvidékre ajánlott. Fája erősen növekszik, eléggé szabályos koronát nevel Termőre fordulást követően szétterebélyesedő. Korán termőre fordul, jó a termőképessége. Középérésű, gyümölcsei a Magyar kajszival együtt érnek, de szedése 3 - 4 nappal előbb megkezdhető, mivel korán, jól színeződik. Gyümölcse nagy vagy igen nagy, kissé lapított, kúpos gömb alakú. Gyümölcssúlya a vizsgálatok szerint nagyobb, mint a Magyar kajszié. Héja narancssárga, a napos oldalon bíborpírral mosott, színesebb, mint a Magyar kajszi. Húsa aranysárga, félkemény, kissé rostos, lédús, jellegzetes finom aromájú és magvaváló. Íze kajszi zamatú, kellemes, édes-savas. Felhasználása: A kísérletek szerint befőttkészítésre is alkalmas. Gyümölcse ezenkívül piacra és frissfogyasztásra is kiválóan megfelel.