Varázskertbe, lásd, újra visszatért a
boldogság. Fázom, a lelkem mélységre
vágyna: ekkor Ő ékszerszerű éjsötét színeivel
lágy kabátot borít körém. Elém libben
illatosan és én poharamra csókolom kósza
vágyaim. Az ízek elbűvölő koncepciója.
Kóstolj belém – súgja – az efféle
nyalánkságoktól bolondul meg az ember
teste. Ez a bor mérce, kánon, kódex,
szertartásrend, művészet, iskola. Az élet
igenlésén gondolkodó lény. Érzem, ahogy a
poharamra pottyantott józanságom lassan
elenyész.