"Amikor beköltözött a világba a forma, a szín és az illat, az érzékek megkezdték szabad akaratú játékukat. Az anyag bűvöletében tükröződött önmagunk képmása. A széplelkű szépnek látta a világot, a csúflelkű gonosznak, a fűszálak zöldnek, a narancs pedig fénylő narancsnak.

Kinek béke lakott a szívében, boldogságot árasztott, kiben a harag és az indulat uralkodott, az a másikon akarta kijavítani azt, ami önmagában rendezetlen volt. Korlátozott képességeink már akkor is áthatották anyagba zárt létünket. Önmagunk és a kollektívan szuggerált hipnózis bolygóméretű karneváljában mosoly és bánat költözött az arcokra.

Földünk látszólag mozdulatlansággal száguld csillagbirodalmak útjain, s közben lelkek végtelen sokaságának viseli gondjait. Sikoly és kacagás, örökösen ismétlődő téboly, az elmúlás előli menekülés hiábavaló buzgalma éli ki itt önmagát. E jelenség bennünk zajlik, általunk és érettünk, hogy a lélek művészete kibontakoztassa az anyagtól megszabadító, szárnyaló képességeit.

A természet rejtjeles üzenete az őszintén kereső számára nyitott könyvként tárulkozik ki. A növények, az állatok, az arcok és mozdulatok, a hangok és indulatok érzékletesen mutatják saját létformájuk állapotát. Levetkőzve megtanult beidegződéseinket egy belső hang kezd párbeszédet a külsővel. Ekkor igyekszik tisztulni a látás, melyben az összefüggések sokszínűsége tanító, segítő mivolta nyer teret.

Az élet rejtélyéről és okáról kérdések sokasága keresi méltó válaszát. Érzékszerveink csalóka játékai miatt azonban gyakran kényszerülünk a biztosnak vélt tudás és ismeret átértékelésére. A megismeréshez közelebb visz a létezés szeretete, mely finom áramlatok átélésével újít meg minket. (...) E könyvben szereplő képek, párbeszédek és gondolatok emberi lélekállapotokról szólnak,

• gyermekien játékosról, drámaian mélyről, majd a belátás gyümölcseként egy harmonikusan érző világról. Kedves olvasók! Szeretettel osztom meg Önökkel lélekutamnak ezen rezdüléseit."