A talányos című regény cselekménye két szálon fut. Páratlan és páros fejezetei talán egymásról mit sem tudva és egymás elébe vágva fonódnak össze, hogy minden fordulat a meglepetés erejével hasson. A krimiszerű stílusban megírt, szenvtelen, ironikus hangvételű „keményre főtt csodaország” indul előnnyel.

Matematikus-numerátor főhősének nincs neve, noha az író az ő ürügyén mondja a magáét, miközben a csodaország mélységeibe és bonyolult, megtévesztő kalandokba sodorja őt. A „Világvége” a lélek elszivárgásának lírai története, amely az önmagukba visszatérő belső erővonalak mentén kering jövő, lélek, emlékek és akarat nélküli emberek társaságában.

Csodaország hősét sorsa kíméletlenül tereli a párhuzamos világ felé, és kalandjai végén be is lép az ismeretlenbe. De hogy mi vár rá, az sejtelem marad.

A filozófiai, történelmi, biológiai, régészeti esszébetétekkel váltakozó kalandtörténet Murakamira jellemző módon bővelkedik irodalmi illusztrációkban, zenei utalásokban, rejtelmes világában békésen megfér egymás mellett Bob Dylan és Dosztojevszkij.