Eljött egy esztendő, eljött egy tavaszi nap. Az idejét nem tudni pontosan. De aznap Jakominusz azt gondolta magában:

• Nem voltam hős, és egyszerű életet éltem. Kicsi, bátor, teljes életet. A munkáját szépen elvégző, jó kis életet. Nagyon szerettelek, kis életem. Kaptam tőled egy apró lebucskázást, egy suta lábat, meg sok-sok gondot, de nagyon szerettelek. És tudod, mit mondok, édes öregem? Érdemes volt végigélni téged, módfelett érdemes!- És ezen a napon történt az is, hogy Jakominusz szép csendben elaludt a mandulafa alatt. A létezés örömét ünneplő, egyedülálló és időtlen képeskönyv A minden korosztálynak szóló mesekönyv Jussváry Jakominusz életének tizenkét állomását mutatja be: apró örömöket, a boldogság és a bánat nagy pillanatait, kétségeket és megpróbáltatásokat. Jakominusz nem a legnagyobb hős, sőt egy gyerekkori balesetnek köszönhetően gyengébb, mint a többiek. Életében nincsenek drámai fordulatok: felnő, apa lesz, majd nagyapa, végül örökre elalszik. Története az egyszerű élet iránt érzett hálával van tele: szeretni és szeretve lenni, megtenni, ami tőlünk telik, szemlélődni nem kevés. Sőt. Talán a legtöbb, amire bárki is vágyhat.