Francesco Petrarca (1304-1374) napjainkban leginkább olasz nyelven alkotó lírai költőként, a Daloskönyv szerzőjeként közismert, azonban saját korában és a következező évszázadokban hírnevére emellett latinul írott költeményei és prózai munkái révén tett szert.

Latin nyelvű művei között több támadó hangvételű írás (invektíva) található, amelyek közös jellemzője, hogy Petrarcát személyében ért támadásokra adott válaszok. Ezek közül időben az első az Invektívák egy orvos ellen. 1352 elején a pápa, VI. Kelemen súlyosan megbetegedett.

Amikor értesült az egyházfő súlyos egészségi állapotáról, Petrarca egy aggódó levelet küldött neki, amelyben óvja az orvosok hadától, és figyelmezteti, hogy válasszon ki magának egy megbízható orvost, aki nem szép beszéde, hanem szakmai tudása alapján méltó a gyógyítására.

A pápának szóló levele feltehetően nem csak a címzetthez jutott el, kezébe kerülhetett a körülötte sereglő orvosok valamelyikének, aki a mesterségét és személyét ért támadásként értelmezte. Tollat ragadott tehát, és választ írt. Erre az írásra reagálva született meg Petrarca Invektívák egy orvos ellen című műve.

Petrarca írásában nemcsak a mesterségükhöz nem értő orvosokat támadja megsemmisítő gúnnyal, hanem ezt az alkalmat megragadva részletesen kifejti nézeteit a művészetekről, a mesterségek egymáshoz való viszonyáról, a filozófia és a költészet jellemzőiről. Így lesz műve egyszerre szórakoztató olvasmány, és komoly, filozófiai, művészet- és költészetelméleti kérdéseket tárgyaló írás.