"A Hollandiában élő, 77 éves Urbán Miklós 1965-94 közt írt verseit és azokhoz társított fotóit tartalmazó első kötete, a Huhh és hahó a magyar neoavantgárd költészet, sőt! a 20. század második fele magyar lírájának egyik csúcsa. A bolsevista diktatória elől 1969-ben Nyugatra menekült költő, akcionista, képzőművész, performer abszolút eredeti lírája azonos szintű a fél évszázada jelentkező magyar neoavantgárd költőkével. Rendkívüli enigmatikus intenzitás sugárzik belőle, távoli pontokat köt össze: "Az épületben jó

• / mező mező vagy gondolod: / az épületben jó fon át a jó előtt örökre?" Az új sor, szó nem következik az előzőből. Kitör. Egyszerre személyes és abszurd, tömbszerű és nyitott "késél-szakadatlan" ellentmondás-manifesztáció, vers és fotó egysége, a külső referencia hiánya, atonális harmónia jellemzi a kompozíciókat. Urbán költészete a Dada szellemének elképesztő és friss inkarnációja. Tábor Ádám "