Alphonso Lingis (1933) hazánkban a kevéssé ismert szerzők közé tartozik, bár neve az Emmanuel Lévinas és Maurice Merleau-Ponty munkásságával foglalkozóknak fontos támpont. Az Egyesült Államokban különleges stílusú előadásai miatt kultikus alakként tartják számon. Gondolkodásának közvetlensége és emelkedett költőisége esszéiben is élénken magával ragad.

Első magyar nyelvű kötetében az egzisztencializmus és a fenomenológia nézőpontjainak ütköztetésével helyezi új megvilágításba a testi érzetek, az érzékenység, az érzékiség és a hajlam fogalmait, az érző lényekkel és a környező világgal való kommunikációnkat. Az érzékelést a dolgok eszközként kezelésén túl a velünk szembesülő anyaguknál fogva értelmezi, a lévinasi másság válaszkényszerében.

Világunk testileg irányít minket, vibrálunk fényében és elnyel sötétsége, vágyaink átlényegítenek. Másfelől Lingis Heidegger szorongáselméletét vonja kritika alá, aki a halál távlatában nézett az észlelésre és életünk lehetőségeire. Ez a nyomasztó téma komorságot kölcsönöz a kötetnek, és különös humorral ruházza fel, az irónia hűvösét az együttérzés enyhíti.