Guzsik Tamás (1947- 2002) építészettörténész a Budapesti Műszaki Egyetem legendás tanára volt, akinek szellemiségén több építésznemzedék nevelődött. Noha tudományos eredményei is ismertté tették, nevéhez elsősorban az építészettörténeti oktatás pedagógiai reformja köthető.

Tömegeket vonzó előadásai által elérte, hogy a diákok ne csak információkat halmozzanak fel, hanem értsenek is, mégpedig a szakma szeretetéből fakadóan. A hazai építészettörténet és templomépítészet oktatásáért tanártársaival szemben is konfliktusokat vállalt egy olyan politikai rendszerben, amely mindkettőre ellenséges gyanakvással tekintett.

Törekvéseit siker koronázta, különös tekintettel azokra a rendszerváltás után épült templomokra, amelyek ösztönzésére öltöttek hagyományőrző karaktert. Guzsik a középkor, ezen belül az örmény és a pálos szerzetesrendi építészet elkötelezett kutatója volt, de hagyatékához tartozik a kortárs liturgikus építészet kutatása és oktatása is.

Ezt a könyvet egykori kollégái, tanítványai és szellemiségének örökösei írták.