Hogyan tették a szovjet tudósok szuperhatalommá a Szovjetuniót A 20. század egyik legnagyobb horderejű fejleménye a Szovjetunió kialakulása és világhatalmi státuszra való emelkedése. Ez utóbbiban döntő szerepet játszottak a szovjet tudósok.

A Szovjetunió technológiai-katonai vetélkedése az Egyesült Államokkal, amellett hogy izgalmas, fordulatokban gazdag történet (a szovjet atombomba az amerikai hű mása a sikeres kémkedésnek köszönhetően), alapvetően határozta meg az emberiség közelmúltjának történelmét.

Hargittai István tizennégy nagy szovjet tudóst kelt életre legújabb könyvében, személyes ismeretségeire, interjúkra, levéltári és egyéb anyagokra támaszkodva. A hátteret a szovjet történelem meghatározó korszakai nyújtják, a szovjet hatalmi rendszer kialakulása, a Nagy Honvédő Háború, a háború előtti és háború utáni sztálini terror, a hidegháború évtizedei, köztük az olvadás, majd a stagnálás kora.

A könyv hősei között egyaránt ott vannak a nemzetközileg ismert és az eleddig jószerivel ismeretlen nagy tudósok. A Nobel-díjas Pjotr Kapica kockára tette nemcsak tudományos pályáját, de még az életét is, amikor Sztálinnal szemben fellépett tudóstársai megmentéséért.

A zsidó Julij Hariton annyira nélkülözhetetlen volt, hogy Sztálin legvéresebb antiszemita kampánya közepette nevezték ki a szovjet atombomba-laboratórium tudományos vezetőjének. A Nobel-békedíjas Andrej Szaharov előbb a szovjet hidrogénbomba kifejlesztését vezette, majd a legismertebb szovjet emberjogi harcos lett.

Hargittai István szemléletesen mutatja be azokat a szinte lehetetlen körülményeket, amelyek között ezek a tudósok és társaik kiválót alkottak. Sztálin antiszemitizmusa könyörtelen tudományellenességgel párosult, a szovjet vezetés évtizedekre tönkretette a szovjetunióbeli biológiát és kibernetikát, és óriási károkat okozott a kémiának.

Már előkészítették a modern fizika szétrombolását is, amikor az utolsó pillanatban megértették, hogy modern fizika és fizikusok nélkül nem juthatnak atomfegyverekhez. Sztálin akkor kijelentette, hadd dolgozzanak, a kivégzésükre később is sort keríthetnek.

A szovjet időkben elért tudományos sikerek mára már beépültek a történelembe, de a vasfüggöny mögötti tudomány és tudósok megismerése és megértése nélkül nem érthetjük meg mindazt, ami a viharos huszadik században történt.