A vajdasági költő, színész, újságíró korabeli feljegyzései nyomán bepillanthatunk az ezredforduló környéki mindennapokba Újvidéken, a szerző választott városában, valamint Szabadkán és Zentán, és tágabban a délszláv háború utáni Szerbiában.

A NATO-bombázások idején vagyunk, a lakosságnak nincsenek megtakarításai, súlyos megélhetési gondokkal küzd, a fiatal férfiak menekülnek a mozgósítás elől, magyarok, szerbek, horvátok egyaránt.

Címszavakkal jelölve értekezik multikulturalitásról, Kis-Jugoszlávia gazdasági összeomlásáról, az utódállamok reménytelen helyzetéről, az anyaországba vándorlás és a helyben, kisebbségben maradás dilemmájáról. Képet alkothatunk továbbá a kisebbség kultúrájának helyzetéről, lehetőségeik korlátozottságáról is.