Az 1280-1290 körül lejegyzett, nyomtatásban először 1772-ben megjelent és azóta legalább 28 nyelvre lefordított Njál-saga az úgynevezett "nemzetség-sagák" csoportjába tartozik, amelyek az izlandi "honfoglalás" korától a 13. század közepéig terjedő időszak eseményeit mutatják be.

Hőseik a nevezetesebb izlandi nemzetségek kiemelkedő személyei, akik hosszú, akár évekig tartó távolsági kereskedelmi és harci utakon valóban óriási területeket ismerhettek meg: a Volgától és Bizánctól Jeruzsálemig, az Ibériai-félszigettől Anglia és az Ír-sziget partjaiig, a Jeges-tengerig és a Baltikumig. A Brennu-Njals saga egy tanya fölperzselésének történetét írja meg 1011.

szeptember 3-ról 4-ére virradó éjjelen. A tanya fölégetésének és lakói pusztulásának okát egy izlandi sagából kínálkozó tárgyak közül sosem tudnánk kitalálni: főhőse ugyanis az egyik legjobb törvénytudó nagygazda, aki felismeri a korabeli hazai törvénykezés, a bíróságok elégtelen szervezettségét, és sikeresen létrehozat egy fellebbviteli bíróságot, a négy országnegyed bíróságai fölé kerülő ún.

Ötödik bíróságot, de azzal a szépséghibával, hogy annak elnökségébe egyik nevelt fiát jelölteti. Tevékenységével több befolyásos, hamis vagy félhamis ember érdekeit sérti, és ezért a fölperzselés formájában, mondhatni, meglincselik, családjával, háza népével együtt bennégetik. A Njál-saga nemcsak az izlandiak kultúrájának pótolhatatlan forrása, hanem egyszersmind világirodalmi értékű szöveg is.

A Fölperzselt tanya az egyik első európai realista regény, a műfajfogalom későbbi, 16-17. századi értelmében, mind kompozícióját, mind pszichológiai feldolgozottságát, mind alakjai jellembeli és mentális gazdagságát véve.