Szombathy ​Viktor (Rimaszombat, 1902. ápr. 8. – Bp., 1987. aug. 12.) író, újságíró. 1920-ban érettségizett a rimaszombati Főgimnáziumban. 1920 és 1928 között a budapesti egyetemen orvostan- és bölcsészhallgató, közben a Prágai Magyar Hírlap számára írt színi- és művészeti kritikákat. 1928–30-ban Észak-Csehországban a 3. számú tüzérezred katonája, helyőrségi orvos volt.

1930-tól 1938-ig a szlovákiai Komáromban a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület főtitkára, a Jókai Egyesület múzeumának igazgatója, a Komáromi Lapok, a Magyar Vasárnap és a Magyar írás szerkesztője. 1938–1944 között a Széchenyi Kultúregyesület főtitkára Budapesten, az Ünnep és a Forrás szerkesztője, 1948-tól műfordító, a Magyar Rádió munkatársa. A kiváló regény az I.

bécsi döntést megelőző hónapok politikai manőverezésének hátterében játszódik, amikor a csehszlovák hatalom éppen a húszéves fennállásának ünneplésére készül a felvidéki magyar kisvárosban. A rezisztenciát a főhős Berinkei tanár úr beszéde robbantja ki, ezzel máris kirajzolódik a tűhegyes konfliktushelyzet a korabeli államhatalom és a kisebbségben élő magyarság között.

S miközben a prágai és a pozsonyi hivatalok folyton az európai értékekre, a nyugati kultúra szellemére hivatkoznak, összevont szemöldökkel állampolgári hűséget várnak el a mindenhonnan kiszorított, sokszor megalázott magyaroktól.

Az álságos hivatalosság folyton toleranciát emleget, de már rég kicserélte a képeket a falon, eltűntek Kossuth, Petőfi, Deák Ferenc képei, helyükre akasztották Masarykot, Benešt és Wilsont… „Ha Szombathy Viktorról esik szó, két írói vonása bizonnyal fölemlítődik: a Mikszáthra emlékeztető fordulatos-érzelmes meseszövés és könnyed hangnem, valamint az az eltökélt szándéka, hogy kisebbségi íróként mutassa föl a szlovákiai magyarság sorsának alakulását.” (Mezey László Miklós)