"Néhány kisfiú focizik ott estefelé a víz és a nádsáv között, egy lovacska cölöpökkel teli kordét húz a partot nyaldosó hullámok mentén. A szárazföld felől fekete, lomha csatornák mossák bele a lapályok, a mélabú és az ősz szagát a sós üdeségbe.

Mit meséljek még neked, néma szív? Akarod-e tudni mindezt? Akarsz-e még tudni egyáltalán?" MARIE LUISE KASCHNITZ (1901-1974) korának egyik legelismertebb írója és költője. Gazdag életművét, prózáját, verseit, esszéit és önéletrajzi munkáit a nemzedéki felelősségérzeten és a számvetés tehertételén túl az irodalom és a kultúra értékvédelme jellemzi.

E válogatáskötetben található huszonnégy elbeszélése sorsfordító és

• formáló eseményeket tár föl, törékeny élethelyzeteket és a kapcsolatainkban uralkodó "egyenetlen ingamozgást". A gyakran komor titkok az élet minden történése mögött otthúzódó rejtélyes háttér jeleiként sejlenek föl
• mindannyiunk vigasztalására.