" Hát nézze mondta az ismeretlen , most maga azt teheti, amit akar, de ha mást akar, mint amit mondok, úgy természetesen felkötik rablógyilkosságért. Egyszerű, nem? Hogyne. es mit akar ön tőlem? Az életét. Holnaptól kezdve én vagyok Pencroft Tivald. Némi megilletődéssel hallotta 13.

Pác, hogy polgári nevén, Pencroftnak szólítják, és keserű rosszindulattal ezt gondolta a kínos ismeretlenről: Vajh, ha isten adná neked, hogy holnaptól kezdve igazán te légy Pencroft. Ámen. Szükségem van egy körözött gyilkos habitusára. Nagy regényemet írom. Ugyanis író vagyok. És gazdag. Én öltem meg a nőt.

De ez nem elég! Szükségem van arra, hogy átéljem egy bűnöző lelki életét az alvilágban! Ezért akarok 13. Pác lenni. A Nobel-díjjal együtt, remélem elnézik az éjszaka elkövetett gyilkosságot is. És ha felkötik önt e jelentős irodalmi esemény alkalmából? Vállalnom kell. De ez nem tartozik magára. Régóta figyelem magát, alakban és arcban kissé hasonlítunk. Ezt maga is látja.

a szanatórium főorvosa mindkettőnkön elvégez némi kozmetikai szabdalást, és kész. Hondurasból elmegyünk, és nem lehet baj. Egyikünk sem járt rokonai és barátai körében több mind tíz éve. ennyi idő után a legcsekélyebb hasonlóság is kétségtelenné teszi a személyazonosságot Önnek holnaptól kezdve Benjamin Walter a neve. Nem tetszik. Jobban kedveli a Pácot? Mert én benne hagyom.

Ha azonban elfogad egy ajándéklovat plombált foggal is, akkor felveszi a Walter Benjamin nevet. Azután alá kell vetnie magát egy jelentéktelen kozmetikai műtetnek, és néhány nap múlva pompás okmányokkal ismét szabad ember. A név nem egészen kifogástalan, de errefelé nem áll körözés alatt rablógyilkossággal kapcsolatban, mint a 13. Pác név.

Nagy szó! Nem? Fel hát! Fel, Benjamin! Új élet virrad önre!"