Jó termőképessége, nagyméretű és tetszetős gyümölcsei miatt értékes szilvafajtának számít.

Jellemző: önmeddő, nagy gyümölcs 

Tudományos név: Prunus salicina ’Friar’ 

Magyar név: Friar japánszilva
Származás: J. Weinberger állította elő a Gaviota és a Nubiana fajták keresztezésével az USA-ban (Kalifornia). 1968 óta ismert szilvafajta
Amiért szeretjük: nagyméretű és ízletes gyümölcsei miatt soroljuk a kedvenceink közé 
Virág: önmeddő; korai; pollenadói az Ozark Premier, Santa Rosa, Morettini 355
Termés: augusztus vége; későn fordul termőre; rendszeresen és bőven terem
Leírás: kissé szétterülő fája közepesen erősen növekszik. Gyümölcse nagyméretű (75 g), erősen lapított, részaránytalan. Héja világossárga, húsa kemény, magvaváló. Magja kicsi. Íze jó.
Felhasználás: friss fogyasztás
Fényigény: inkább világos fekvésben találjunk helyet neki
Ajánlott termőhely: a különböző szilvafajták hőmérsékleti igénye nem azonos. A ringlófélék magasabb, a többi kisebb-nagyobb gyümölcsű szilvafajta alacsonyabb hőmérsékleten is jól díszlik. Csapadékigényük nagyjából azonos (700-800 mm/év), jó vízgazdálkodású talajokon azonban jóval kevesebbel is beérik. A talaj iránt nem igényesek. A homok-, középkötött vályog-, de a nem túlságosan kötött agyagtalajokon is megélnek, de termésüket még az érés előtt jelentős részben lehullatják. Túl nyirkos talajon, fagyzugos területeken jelentős fagykárokat szenvedhetnek.
Ültetési távolság: 5-6 m
Ellenállóképesség: 
Gondozás: 
1/ a konténerrel (földlabdával) ültetett gyümölcsfa oltványok ültetésére az év során bármikor sort keríthetünk, 
2/ csupán a lombkorona kialakítása okán szükséges metszenünk
3/ a fiatal fák tövének mulccsal történő takarása javítja az oltványok nedvesség ellátását, az aktív talajélet a növények egészségét támogatja
Helye az erdőkertben: 2-3 zóna
Megjegyzés: elnevezése megtévesztő lehet, korábban ugyanis már létezett hasonló nevű fajta, a Violet Diper

Forrás: Dr. G. Tóth Magdolna: Gyümölcsészet (Debrecen, 1997.)