Törénelmi körtefajtánk, melyet már Mátyás király is ismerhetett. A körtéktől eltérően részben öntermékeny! Iszonyatosan finom!

Faj/nemzettség: Pyrus domestica

További nevei: Kálmán körte, Torzsátlan körte, Budai körte, Kármán körte, Szt. Lőrinc körte
Származása: Bereczki olasz fajtának tartotta, Rapaics kisázsiai alapanyagból Magyarországon létrejött fajtakörnek.
Érési ideje: augusztus második felében szedik, legzamatosabb, ha már sárga. Azonnal fogyasztható idénygyümölcs, amelytermőhelytől függően augusztus második hetétől szeptember első hetéig érik.
Termőképessége: bőven, de szakaszosan terem, korán fordul termőre.
Termékenyülése: nagyon korán virágzik, más termesztett fajtáinkat néhány nappal megelőzi e tekintetben. Elég jól termékenyül, részben öntermékenyülő.
Gyümölcse: középnagy, széles körte alakú, derekán a legszélesebb, szára felé szűkülő, nyakas, felületén bordás. Színe zöldes citromsárga, majd szalmasárga, barnás narancsszín mosottsággal. Kocsánya jellegzetesen hosszú, csészemélyedése sekély, bordás.
Húsa sárgásfehér, puha néha kásás. Íze igen édes, jó zamatú, néha fanyar, illatos. Csak 1-2 napig tartható el. Jól szállítható.
Hajtásrendszere: lev ele szélesen tojásdad, majdnem kerek, hosszú nyelű. Vesszei görbülők, sötétbarnák. Koronája jellemzően szabálytalan, kusza, görbülő, lecsüngő és sűrű.
Ellenálló képessége: gyümölcse erősen varasodik és alaktalanodik.
Termőhely igénye: igénytelen és mindenütt megterem, a talajban nem válogat, de elegendő nedvességre van szükségei.
Művelés-módja: leginkább vadalanyra való, közepes törzsre, de birsen is jól fejlődik. Gondos koronaalakítást kíván.
Gazdasági értéke: egyik legértékesebb nyári körtefajtánk. Hosszúra nyúló érési ideje a házi kertekben különösen előnyös, míg az árutermelésben hátrányos. Jellegzetes magyar gyümölcsfajta, mely szerepét megtartja a köztermesztésben, de inkább az extenzív árutermelésben és a házi kertekben lesz jelentősége.
Rayman János – Dr. Tomcsányi Pál: Gyümölcsfajták zsebkönyve Budapest, Mezőgazdasági Kiadó 1964.