A kandiscukor vagy jegeccukor nagy méretű kristályokból álló cukor. Az Európai Unióban használt meghatározás szerint a kandiscukor „olyan cukor, amely legalább 5 milliméter hosszú nagy kristályokból áll, és melyet megfelelő mértékben koncentrált cukoroldat hűtésével és lassú kristályosításával nyernek; és száraz állapotban 96 vagy annál több tömegszázaléka szacharóz, melyet a polarimetriás módszerrel összhangban határoznak meg

Finomított cukoroldatból lassú kristályosítással készül. A kockacukor gyártása során előállt törmelékből vagy a finomított cukor gyártásánál visszamaradt cukorgombócokból kondenzvízzel 65-77  sűrűségű oldatot készítenek, és ezt 80-95 °C hőmérsékletre melegítik. Színezéshez az oldathoz híglét vagy külön készített karamelloldatot kevernek. Az oldatot kristályosító kádakba teszik, amelyekben fonallal ellátott keretek találhatók. A cukor 4-10 nap alatt 35–40 °C-ra hűl és rákristályosodik a fonalakra. Ezután a kádakból leeresztik a maradék folyadékot, a keletkezett nagyméretű kristályokat vízzel lemossák. Lecsepegtetés után a kádakból kiveszik a kereteket, és egy napig 35-40 C°-on szárítják. (Gyors lehűlés esetén aprószemű kristályok keletkeznének.) A kandiscukor gyártása nem hatékony, mert az összes cukornak csak mintegy 30%-a kristályosodik ki, és annak is csak fele a fonalakra, a többi pedig a kádak falára rakódik.