Az ejtőernyősök alkalmazására már a cári hadsereg is tett kísérleteket, de ezek sorra kudarcot vallottak. Igazán jelentős előrelépés csak az 1917-es orosz forradalom után következett.

Mivel a bolsevista hatalomátvétel után sok fiatal, tehetséges és megfelelő fantáziával megáldott parancsnok került az alakulóban lévő Vörös Hadsereg élére, a Szovjetunióban komoly lendületet kaptak a „fiatal" fegyvernemek és harcászati megoldások, gyors és jelentőségteljes fejlődésnek indult a hadtudomány és a katonai kutatások, így történhetett meg, hogy a polgárháború utáni nyomorban szenvedő és romokban heverő iparral rendelkező országnak mégis sikerült elsőként megteremteni és felállítani az ejtőernyős hadnemet (fegyvernemet), aminek köszönhetően előbb a Szovjetunió, majd – jelenleg is – Oroszország rendelkezik a legnagyobb létszámú deszant egységekkel.