Ki is volt ez a Dugó Dani, nagymamáink kedvence?
Dugó Dani aranyos - igaz, kicsit szeleburdi - dugóból készült emberke volt. A dolog úgy kezdődött, hogy egy tágas, vidéki udvarban élt Bandika, akinek ugyancsak élénk volt a fantáziája: szeretett kincsek után kutatni. Hát egyszer aztán nagyon jól sikerült a dolog! A padláson régi limlomok között talált egy csomó dugót. Addig ügyeskedett, fúrt, faragott, amíg a sok dugóból meg egy kis drótból és a kukorica szép szőke hajából formás kis emberkét teremtett, hosszú orral, mosolygó szájacskával.
Dugó Dani az udvaron heverészett éppen, amikor Kelep apó rátalált és felvitte a gólyafészekbe. Kelep apó megörült, hogy ha majd kikölti a fiókáit, milyen jó játszótársra lelhetnek a dugógyerekben. Dugó Dani jó barátja lett a fiókáknak. Attól kezdve ő is Kelep anyó neveltjei közé tartozott.
Élt abban az udvarban még egy fontos személy: Csupi kutya, ők ketten Kelep apóval már régen barátságot kötöttek. Csupi az új jövevényt, Dugó Danit is megszerette, így aztán képzelhetitek, milyen vidám lett az élet az udvarban.
Azaz csak lett volna, ha Dugó Daninak nincs egy rossz szokása: túlontúl kíváncsi volt. Ez a szokása annyi kalandba sodorta, hogy csak győzze a kutya meg a gólya, na meg néhány más barát helyrehozni a ballépéseit.