Az Ybl Miklós építőművészeti díjat a Minisztertanács 1953. november 6-i határozatával hívta életre a művészeti díjak sorában az 1950-ben alapított József Attila irodalmi és a Munkácsy Mihály képző- és iparművészeti díj, az 1952-ben alapított Erkel Ferenc zeneszerzői és a Liszt Ferenc zenei előadói díj, valamint az 1953 márciusában alapított Jászai Mari színészeti díj után. További művészeti díjak létrehozására csak hat évvel később került sor, azóta adományoznak Balázs Béla filmművészeti és Rózsa Ferenc újságírói díjat.
A díjakkal kapcsolatos szabályok az eltelt évtizedek alatt számtalanszor módosultak. Eleinte több fokozatban, szinte évente változó számban ítélték oda az elismerést az arra érdemesnek tartott művészeknek. A felterjesztés szabályai, a felterjesztésre jogosult személyek kiléte többször változott. A minisztertanácsi, illetve a kormányhatározatok évente „finomították" az állami kitüntetések rendjét. Az elismeréssel járó pénzösszegek sem voltak évről évre azonosak, általában nőtt a díjakkal járó összeg, de arra is van példa, hogy csökkent. Az Ybl Miklós-díj odaítéléséről az 1959-es kormányhatározat értelmében nem a Minisztertanács, hanem az építésügyi miniszter dönthetett. A Magyar Építőművészek Szövetsége mindvégig javaslati és véleményezési joggal rendelkezett, a végső, miniszterhez való felterjesztésben a döntnökök sorában folyamatosan megtalálhatjuk építész társainkat a MÉSZ véleményének képviseletében. Az 1991. évi XXXI. törvény módosítása szerint a díj már csak egyéni építészeti teljesítmény jutalmazására, huzamosan kifejtett, kimagasló építészeti alkotómunkáért, évente legfeljebb öt építésznek adományozható. A díjat ettől az évtől megosztani nem lehet.
Az Ybl Miklós-díjat, melyet az 1957-es és 1959-es évek kivételével évente átadtak, építésztársadalmunk legrangosabb szakmai elismeréseként tartja számon.