Nagyon prózaian, párbeszéddel egy gyermekpszichológussal indul a sorozat e része, akitől Megre tanácsot szeretne kérni Vologyával, ötéves fiával való találkozása előtt.
A beszélgetés hamarosan nagyon mélyreható gondolatok füzérévé válik a párkapcsolatról, a szexualitásról és a teremtésről.
Majd Megre az első találkozást írja le fiával, mely teljesen másképpen zajlik, mint azt korábban elképzelte és Vologya természetes közvetlensége szinte rabul ejti az olvasót.
Mindent, ami hamis, a gyermek könnyűszerrel leleplez, nem kis frusztrációt okozva így apjának.
Rendkívül megrendítő az a jelenet, amikor Anasztázia dédapja tudatosan búcsúzik az élettől, hogy egy más világba lépjen, és a család és itt különösképpen Vologya egy olyan keretet nyújt, mely sejtetni engedi, hogy mit is jelenthet a tudatosan vállalt élet és halál.
Parabolák és okfeltáró dialógusokkal és történetekkel Anasztázia az olvasót és Vlagyimir Megrét szinte sokkoló felfedező utakra vezeti az emberiség igazi törtélemébe, mely vagy torzítva, megcsonkítva lett tálalva a későbbi koroknak vagy el lett hallgatva és titokként őriztetett évezredeken át.
Ez az ismeret fényt vet a modern világban indított háborúkra, elnyomásra de erőszakra is és elvezet bennünket annak a felismeréséhez, hogy mennyire fontos híven őrizni elődeink bölcsességét és átadni azt a jövő generációinak.