„A szobában gyorsan lefeküdt, és úgy tett, mintha aludna. Muguet hozzá simult, és halkan felsóhajtott. Azon tűnődött, miért van vele a férfi. Biztosan unatkozik a társaságában. Nem az ő korosztálya, nehézkesnek, slamposnak találja, semmi sem tetszik neki benne. Muguet nagyon figyelmesen hallgatta Alex előadását a nőkről, az ő asszonyáról, akivel már nem szeretkezik, és aki idegesíti.

Pedig amikor beteg volt, és a felesége gyógyteát vitt neki, Muguet rajtakapta, hogy megpaskolja a fenekét, és azt mondja: „Köszönöm, nyuszikám." Ezekben a pillanatokban úgy viselkedett, mintha szeretné Suzanne-t. Miért vette feleségül, ha ennyire gyűlöli a háztartásbeli nőket? Talán Chantal miatt.

És ő vajon mit keres itt, a férfi oldalán? Mielőtt lehunyta a szemét, Alex azt mondta neki, hogy ő a kicsi lánya, a szeretője. Muguet-nek nem tetszett a szerető szó. A férfi kislánya akart maradni. Még közelebb bújt hozzá, fejét a vállára hajtotta, belemerült teste melegébe. Alex teljhatalmú úrként elmosolyodott, és kíméletlenül magáévá tette."