Viktor Remizov kortárs orosz író kötete a címadó kisregényen kívül hét elbeszélést tartalmaz fiatal műfordítók tolmácsolásában. A kötetet Goretity József szerkesztette.

Remizovot ma az egyik legmaszkulinabb írónak tartják Oroszországban, ami abban is megnyilvánul, hogy írásaiban elsődlegesen az ember és a természet viszonya jelenik meg, többnyire a nagyvárosoktól messze, Szibéria messzi tájain, ahol a férfiember magányosan elmélkedik az élet nagy kérdéseiről. Tájleírásai, az erdők, a folyók, a természet fenséges szépsége megadja a könyv melankolikus, lírai alaphangulatát, melyet a fordítók kiválóan tolmácsolnak. Zaklatott, rohanó, kapkodó világunkban álljunk meg egy kicsit, mártózzunk meg a természet és az ember e könyvben leírt kapcsolatának szépségében.