„Öngyilkos nép a magyar” – tartják, hangoztatják sokan, napjainkban is.
A magyarságnak a mohácsi vész óta nagyon szomorú és kudarcokban bővelkedő sors jutott. Ezt valahogy ki kell heverni, valószínűleg ki is fogjuk, de az mindenképpen történelmi tény, hogy félezer éven át valaki mindig uralkodott felettünk, nem lehettünk önmagunk, állandóan alkalmazkodnunk kellett, folyamatosan túlélési technikák kieszelésére kényszerültünk. ennek fényében joggal merül fel a kérdés: miért is lenne okunk olyan jókedvűnek, optimistának lennünk?
A magyarok egy része hajlamos arra, hogy problémamegoldásként az önpusztítást válassza, ez alól nem kivételek a hírességek sem. Sok híres ember vetett véget önkezével az életének Domján Edittől, Soós Imrén, Latinovits Zoltánon keresztül Szécsi Pálig.
Zseni, mítosz, tragédia. Három szó egymás után. Mintha összetartoznának. Legalábbis nálunk Magyarországon.
Mivel hisztériakeltésben, pletykák terjesztésében és ostoba hazugságok kitalálásában is világbajnok a magyar, így könyvünkben a miértekre is keressük a válaszokat, és a lehető legtöbb oldalról körbejárjuk a legendás emberek életét és halálát.