A Sursum Füzetek második kiskötetének tanulmányai (Sthaneshwar Timalsina: A „csak tudat” megalapozása, Mark S. G. Dyczkowski: Ön-tudat, saját lét, énség) az indiai advaita (’nem-kettős’) bölcselet tudattal és énséggel kapcsolatos tanításaiba nyújtanak bepillantást. E két fogalom egy olyan valóságra utal, mely a legbensőbb értelemben sajátunk, ugyanakkor nem pusztán emberi, nem pusztán személyes: a lét végső alapjában gyökerezik, és a tapasztalati világ egészét felöleli. Ennélfogva a tudat és az én mibenlétének vizsgálata döntő szerepet játszik önmagunk valódi természetének felismerésében, minden megnyilvánulás egyetlen és feltétlen forrásával való lényegi azonosságunk megragadásában.

Az azonosság egyszerre tapasztalati és metafizikai igazsága legtisztább és legárnyaltabb formában talán az advaita védánta tudat-felfogásában, valamint a kasmíri non-dualista saivizmus „abszolút énre” vonatkozó eszméjében fejeződött ki. A jelen kötet két írása ezeket tárgyalja, tudományos igényességgel, de a hagyomány szelleméhez hűen, kitérve számos olyan filozófiai‒eszmetörténeti jelentőséggel bíró kérdésre is, mint az állítás és tagadás kettős módszere, a valóság fokozatai, az észlelés és az észlelt tárgy viszonya vagy a tudatosság önfényű és önmagára reflektáló természete.