A nevezetes emberek könyveinek van valami különleges vonzóerejük. Ennek titka elsősorban a szerzők emberi sorsában keresendő. Minél eredetibb, minél tartalmasabb a sorsuk, annál nagyobb érdeklődést ébreszt az olvasóban. Ez szinte törvény, és minden időkre érvényes.
Nagyezsda Durovának, az 1812-es honvédő háború egyik hősnőjének "Jegyzetei"-ről írta Puskin egyik levelében Durova fivérének: "A szerző sorsa annyira érdekes, annyira titokzatos, hogy a rejtély megfejtése mindenképpen nagy hatást gyakorol az olvasóra. A stílus pedig minél egyszerűbb, annál jobb. A fő: az igazság, az őszinteség. A tárgy önmagában annyira izgalmas, hogy semmiféle díszítést nem igényel. Sőt, a díszítés kárára lenne."
Tamara Kozsevnyikovának és Marina Popovicsnak, az "Örök szárnyalás" szerzőinek sorsában nincs semmi titokzatosság, de bőven van benne olyasmi, ami méltán számíthat az ifjúság figylemére. Ez pedig a repülés iránti rajongás, a szenvedélyes vágy és a kitartó célratörés. Útjaik különbözők, de az eredmény azonos: mindketten magasra szárnyaltak.
Tamara Kozsevnyikova repülős élete a harmincas években kezdődött, melyeket a szovjet repülők sok nagyszerű eredménye tett emlékezetessé. Kozsevnyikova azoknak a szovjet nőknek a sorába tartozik, akiknek színes, érdekes, tartalmas életéből sokat tanulhatnak a méltó példát kereső fiatalok. Már nagyon fiatalon beleszeretett a repülésbe, és minden tőle telhetőt megtett, hogy álma valóra váljon. Elvégezte a Zsukovszkij Repülőmérnöki Akadémiát, amit nagyon kevés nő mondhat el magáról. Részt vett a Nagy Honvédő Háborúban, egy vadászrepülő-ezred mérnöke volt, e beosztásban egyetlen nő a Szovjet Hadsereg állományában. Feladata az volt, hogy előkészítse a gépeket a repülésre, és ő önfeláldozó hősi munkával biztosította a repüléseket. Kozsevnyikova gárda-mérnökalezredest négy harci érdemrenddel és nyolc éremmel tüntették ki.
Marina Popovics a háború után került a repülők családjába: tizenhét évesen belépett a novoszibirszki repülőklubba, és azóta az égbolt, mint ő maga mondja, a legnagyobb szerelme. Sokat repült, működött mint kiképző, ma mérnökőrnagy, másodosztályú berepülő pilóta, e minőségben jelenleg egyetlen nő a Szovjetunióban. Három világrekordot állított fel, s ezekkel három Nagy Aranyérmet érdemelt ki. Kitüntették a "Tisztelet Jelvényével", és négy érdeméremmel; a Szovjetunió nemzetközi osztályú sportmestere. A repüléssel egyidőben mint aspiráns tanul.
A két szerző útja kétszer találkozott: egyszer a háború alatt, futólag, és a háború után már tartósabban, de nem ez a jórészt mellékles körülmény volt az ok, amely közös könyv kiadására késztette őket. Az ok lényegesebb, bizonyos mértékig tükröződik benne valóságunk egyik elvi sajátossága: a nemzedékek kapcsolata és folytonossága.
Kozsevnyikova és Marina Popovics magukról írnak, elvtársaikról, emberekről, akikkel találkoztak; és ők sok olyan emberrel kerültek össze, akiket az egész ország ismer. Vagyis a korról szolgálnak híradással. És ez növeli visszaemlékezéseik tartalmasságát, társadalmi jelentőségét.
Az "Örök szárnyalás" szerzői nem törekedtek írói babérokra, könyvükben nincs "díszítés". Egyszerűen elmondják, amit megéltek és átéltek. De a legfőbb, amit annak idején Puskin megkövetelt, az igazság és az őszinteség, kétségtelenül jelen van Tamara Kozsevnyikova és Marina Popovics könyvében.
I. Kozlov