"Csendes éjszaka volt, itt-ott elvétve puskalövés hallatszott. Már hajnalodott, a parancsnokság terve szerint a csoportok elvonultak a kijelölt pontokra. A mi csapatunk a Leszno utca 74. számú ház egyik első emeleti, széles ablakánál foglalt helyet, innen mindenfelé jól el lehetett látni. Mietek elvtárs, a második csoport parancsnoka kijelölte mindenkinek a helyét és a feladatát, saját maga pedig a megfigyelőhelyre állt, arra számítva, hogy az SS-ek korán reggel a Zelazna utca felől fognak behatolni a gettóba. Mietek elvtárs gránáttal a kezében nyugodtan állt, mindenre elszántan. Senki sem tudta meggyőzni arról, hogy más is helyettesíthetné. »Addig fogok itt állni - jelentette ki határozottan -, amíg megjönnek a kutyák, s a gránát szétveti a pofájukat.« Kint már teljesen világos van. Az utca kihalt, ám a lövöldözés egyre intenzívebb. »Figyelem! Mindenki a helyére!«..."
Szokolay Katalin könyvének lapjain a varsói gettó 1943. április-májusi felkelése elevenedik meg, széles történelmi háttérrel. Az életükért, de legalább a tisztességes halálért küzdő varsói zsidók példája harcra hív minden fajüldöző, népirtó politika ellen