A felszabadulás óta csupán két régebbi könyve nem jelent meg Széchenyinek: a Hengerlő homok és a Két kecske. Az utóbbiból azonban az egyik, az európai vadkecske átkerült az Ünnepnapok emlékezései közé, így a sivatagi vadászatok töretlenül állhattak össze egységes kötetté. A kötet első része egy sivatagi expedíció vadásznaplója, veszedelmei, izgalmai merőben különböznek az őserdők kalandjaitól: itt a legfőbb veszedelem a vízhiány, az eltévedés, az autók elakadása. Járatlan, ismeretlen úton indul el a három magyar vadász, hogy a sivatag ritka állatait, az addrát, addaxot, fehéroryxot zsákmányul ejtse. S a sivatag ismeretlenségéből, tévelygések, küszködések, szorongató helyzetek után sikeresen térnek vissza a termékeny és eleven Nílushoz.
A második rész (Núbiai vadkecske) szintén sivatagi, de színhelye nem a végtelen homokmező, hanem a sivatagi hegyek vigasztalan kopársága. Itt él a ritka nagybecsű vad, a "bedein".
Széchenyi Zsigmond sivatagi beszámolói érdekes képet adnak a kopár, félelmetes, veszedelmes, de mégsem élettelen sivatag világáról.
A könyvet a szerző felvételei díszitik