Az utazóregény a legnépszerűbb műfajok egyike az egész világirodalomban. Szerzőik nemcsak felfedezetlen tájakra, idegenségük miatt furcsa emberek közé és izgalmas kalandokba vezetik olvasóikat, de megnyitják az ember legbelső - szép, rút, csodálatos és hátborzongató - világának kapuját is. A belső menny és pokol kapuit. Az egyik legismertebb vándoralakot, Szindbádot sokan tollhegyre tűzték már, ám Krúdy alaposan átformálta az Ezeregyéjszakában született figurát: a bohém, léha, óvatos nőfaló a múltjába, az emlékeihez, a szerelemeihez utazott vissza újra meg újra. Szappanos Gábor regényében azonban ismét új életre kel, szürreális, groteszk, a realizmuson inneni és túli, csodákkal teli világ mezsgyéjén egyensúlyoz - és legizgalmasabb utazásai nem a „koponyája körül”, hanem azon belül történnek vele…
„A Boldog Szindbád pokoljárásai önállóságot, ihletettséget, hagyományainkhoz való (valló!) hűséget egyképp mutat. A klasszikusokat tovább kell fejleszteni! Krúdy büszke lenne ilyetén önálló-fejlesztő utódra. Mély és szórakoztató könyv, egy beváltott ígéret megfelelő folytatása, a határ a maga nemében a csillagos ég.” (Tandori Dezső)