Ebben a könyvben olyan embereket szólítottam meg, akik már hosszú utat jártak be....
Bagdy Emőke, Baranyi Ferenc, Ferge Zsuzsa, Gyémánt László, Irsai Éva, Kárpáti Éva, Lator László, Magyar György, Szinetár Miklós, Ungvári Tamás.....
Valamennyien a tágabb értelemben vett nemzedékem tagjai, mindnyájan a háború előtt születtek és nemcsak saját történetük van, de a körülöttük örvénylő történelem is meghatározta, befolyásolta életüket, gondolkozásukat és a sorsukat.
Az ötvenes években, 1956-ban, 1968-ban, vagy a rendszerváltás éveiben fiatal felnőttként valódi döntések és válaszutak tornyosultak eléjük, de közben pályájuk, hivatásuk útját járták, tehetségüket kellett ígéretből művekre, alkotásokra váltaniuk. A felnőtt élet feladatai már nem tűrtek halasztást, életet kellett élni, családot alapítani, teljes felelősséget kellett vállalni önmagukért és másokért. Nem választották a kort, amelyben születtek, de a kor próbára tette őket. Én választottam őket. Bevallom, önkényesen, szinte véletlenszerűen. És még sem. A történelem születésemtől kezdve ott tombolt körülöttem, épp úgy, mint beszélgetőtársaim körül, de aki néhány évvel idősebb nálam, jobban érzékelték a viharokat.