A ​szerző néprajzkutatóként 1994 és 2013 között foglalkozott a közép-ázsiai török népek, jelesül a kazak és a kirgiz etnikum folklórjával. E húsz év során a kutató szeme előtt éledt újra sok, a szovjet érában üldözött hagyomány, miközben a globalizáció és a fundamentalista iszlám is újabb veszélyt hoztak a hagyományos spiritualitásra. Mikor egy kirgiz eposzmesélővel a spiritualitás eltűnéséről beszéltek, az öreg mesemondó így vigasztalta a tudóst: „a kapcsolat nem szakad meg, mert a szellemük eleven”. De vajon sámánok a kazak és kirgiz szellemközvetítők? Honnan erednek ezek a hagyományok? Erre és még sok más kérdésre keresi a választ színesen, lebilincselően érdekesen ez a könyv. Nemcsak a szerző terepmunkáit és az általa végigélt szellemhívó szertartásokat mutatja be, hanem foglalkozik a helyi spiritualitás történetével, változásaival, a terepmunka kihívásaival. Olvashatunk a fundamentalista iszlám hatásáról, szent helyek és a démonok szerepéről, valamint az epikus hagyományok és a spiritualitás kapcsolatáról is. A kötetet 40 oldalas szószedet is kiegészíti, melyben a szerző a kazak és kirgiz spiritualitás szókincsét elemzi.
Somfai Kara Dávid (PhD) 1969-ben született Budapesten. 1987-ben érettségizett a Toldy Ferenc Gimnáziumban, majd 1989–1990-ben az USA-ban tanult atlétikai ösztöndíjjal (NCAA). 1991-től bejárta Belső- és Közép-Ázsia, Szibéria térségeit. 1993–1995 között állami ösztöndíjjal Kazahsztánban tanult kazak filológiát. Ekkor kezdte terepmunkái során gyűjteni az őslakos török népek folklórját, szájhagyományát, zenéjét. 1996-tól az ELTE BTK-n török filológiát és mongolisztikát tanult, 2000-ben szerzett MA fokozatot. 2002–2005 között az ELTE BTK Nyelvtudományi PhD programján mongol és altaji nyelvészettel foglalkozott, PhD-értekezését 2006-ban védte meg, témája a mongol és belső-ázsiai török népi hitvilág volt. 2003-tól fiatal kutatói ösztöndíjjal, 2007-től pedig tudományos munkatársként az MTA BTK Néprajztudományi Intézetében dolgozik. 2009–2010 között az Indiana Egyetemen volt vendég kutató. Tanított az ELTE BTK Belső-ázsiai Tanszékén, de tartott előadást párizsi, velencei és japán (Hikone) egyetemeken. Saját gyűjtéseit számos angol és magyar nyelvű tanulmányban ismertette.