Sharon újraértelmezi a hit jelentését, ami nem a dogmatikus vallási értelmezéssel vagy a megosztottsággal egyenértékű. Sokak számára merőben új megközelítésben vizsgálja a témát, miszerint a hit örömet jelent, friss, eleven, intelligens és felszabadító dolgot, amely a szeretet alapjait és az önmagunk iránti tiszteletet hangsúlyozza.

Ebben a hitben eggyé válunk másokkal, ahelyett, hogy különállónak és különbözőnek minősítenénk a többieket. Nem kell hozzá vallásos rendszer, és nem kötődik szükségszerűen egy istenséghez vagy Istenhez, bár nem is tagadja annak létét. Az önmagunkba vetett bizalmon alapul, azon, hogy képesek vagyunk-e felfedezni a legjelentősebb igazságokat, amelyekre azután támaszkodhatunk.

Nem árucikk, amit birtokolunk vagy sem, hanem belső tulajdonságunk, amely énünk legbensőbb megtapasztalása közben bontakozik ki. Mindegy, mi ér bennünket az életben, segítségével újra próbálkozhatunk, újra bízhatunk, újra szerethetünk. Erőt ad, hogy a jelentől elvonatkoztatva tovább tudjunk lépni, ne vesszünk el, ne legyen úrrá rajtunk a beletörődés vagy az elkeseredés.

Ez kapcsolja össze mindennapjainkat magával az élettel. Mindannyiunkban megvan a képesség az efféle hitre, de lehet, hogy nem ismerjük fel a bennünk szunnyadó lehetőséget. A szerző történetének segítségével most megtanulhatjuk, miképpen bontakoztassuk ki, és erősítsük meg hitünket..