Az LGT-vel együtt ma is hiszem és vallom: „Nincs szebb, mint a vasalt világban a gyűrött, a kócos rock and roll… Nincs szebb, mint az alázat csendje, ha zenére lázad, s a szív zakatol, Nincs szebb, mint a csend kapuját ha berúgja páros lábbal a rock and roll…”
Igen, szép volt! A legendás hatvanas évek, az „aranykor”, a hippivilág, az underground kultúra, a szexuális forradalom, a diákmozgalmak, a nagy remények, a lázas indulások, szabad útkeresések ideje. S mindehhez kötőszövetként a zenei eszperantó, a rock, amely nemcsak új zenei világnyelv volt, hanem új gondolkodásmódot, új magatartást, új életstílust jelentett…
Igen szép volt! Azt hittük, hogy halálig játsszuk… De hova lettek azóta az álmok? Hova tűnt a sok virág? Miért változott meg a rockzene? Hogyan lett az ellenzéki kultúrából tömegkultúra? Miért váltotta fel a hatvanas évek radikalizmusát a hetvenes évek kiábrándultsága, visszahúzódása, rezignáltsága? Hova lettek a tegnap lázadói, miért költöztek luxuslakásokba? Miért söpört végig táncpestis a világon és miért bukott el a gettókból illetve a nagyvárosok munkásnegyedeiből induló megújulási törekvés? S a rockzene elüzletiesedésével valóban bekövetkezett-e a műfaj halála, teljes elértéktelenedése? Ez a könyv megpróbál választ adni ezekre a kérdésekre, amelyek azóta is nyugtalanítanak bennünket, a „beatgeneráció” tagjait, akik ezzel a zenével együtt nőttünk fel. Rocktörténetem személyes útikalauz a rock birodalmában, de szeretném, ha az ismert vagy ismeretlen utakon történő barangolások másoknak is legalább akkora örömet szerezne, mint nekem. Sebők János.