Sorozatunk második kötetében a biológiatanár, Feri bácsi újra kirándulni viszi a gyerekeket. Ezúttal az erdőben barangolnak, de nem egy, hanem három alkalommal, tavasszal, nyáron és télen, így a gyerekek a fák alkotta élőhely három különböző arcát ismerhetik meg. Az erdőben is kalandok, élmények várják őket.

Megfigyelik például, hogyan egyensúlyoz lompos farkával a magas ágakon szaladó mókus, lesben állnak egy dagonyánál, ahová éjszaka vaddisznók, nappal madarak járnak inni és fürdeni. – Kígyó! – kiáltja ijedten Szofi, de az ösvényen csak egy lábatlan gyík sütkérezik. Estefelé egy magaslesen gyülekeznek, ahonnan Ricsi rókát vesz észre, és így megfigyelhetik, hogyan vadászik pockokra az igazi Vuk.

Később dörmögve, szuszogva borz érkezik, a téli kirándulást pedig a megfigyelőtorony alatt vidám hócsata zárja.