Ebben a kötetben Rudolf Steinernek a művészetek és az esztétika tárgyköréből 1888 és 1921 között tartott előadásait olvashatjuk. Az alcím jelzi az előadások alapvető irányát: "Az érzéki-érzékfeletti megvalósulása a művészet által". A kötetben tárgyalt témák között megtalálható a művészetek lényege, keletkezése, a szellemi megismerés és a művészi alkotás kapcsolata, a művészi alkotás pszichológiája és a fantázia szerepe az alkotás folyamatában.
"a művészi alkotás nem valami már meglévő utánzása, hanem a világfolyamatnak az emberi lélekből fakadó folytatása. A természet puszta utánzása éppolyan kevéssé teremt újat, mint a már meglévő szellem ábrázolása. Valóban nagy művésznek nem azt érezzük, aki a valóság hű visszaadásával gyakorol benyomást a megfigyelőre, hanem azt, aki arra kényszerít, hogy vele menjünk, amikor a világfolyamatot teremtő módon továbbviszi művében."