„Valóban ​nem csupán saját magunkért vagyunk a világban, hanem a világnak van valami szándéka velünk; a világ azért helyezett ide, hogy ami benne van, az keresztülmehessen rajtunk, és az általunk megváltoztatott alakban kaphassa vissza. Emberként nem csak saját magunkért létezünk, például az étertestünk miatt létezünk a világ számára. A világnak azért van szüksége az emberekre, mert általuk mindig újonnan töltekezik el saját tartalmával. Nem anyag-, hanem gondolatcsere van a világ és az ember között. A világ átadja kozmikus gondolatait az ember étertestének, és emberrel áthatott állapotban kapja vissza. Az ember nem egyedül saját maga miatt, hanem a világ miatt létezik.”

Az előadások összefoglalják az antropozófiai világszemléletet, különös tekintettel az ember és a kozmosz viszonyára. A megtárgyalt témák nem újak, de az előadásmód változott. Azt mondhatjuk, hogy Rudolf Steiner korábban a nyilvános előadásokban „ismeretterjesztő”, szinte elemi iskolás módon beszélt róluk, a tagoknak szóló előadásokban pedig „haladó”, középiskolás módon. Most, az 1923-as Karácsonyi Ülésen megújított Antropozófiai Társaság tagjai előtt „akadémiai szinten” tárgyalja ezeket a kérdéseket.