„Korunkban megéljük a vallás, a művészet és a tudomány szétszakadását, annak legteljesebb mértékéig. Amit azonban meg kell keresnünk, és ami megértést hozhatna Kelet és Nyugat között, az éppen a vallás, a művészet és a tudomány harmonizálása, belső egysége lenne. Ehhez a belső egységhez szeretne az a világfelfogás és életszemlélet elvezetni, amiről eddig beszéltem és még a továbbiakban fogok.”

 „Valódi önmegismeréshez csakis úgy juthat el az ember, ha az egyébként szunnyadó megismerő erői megerősítésével megszerzi magának azt a képességet, hogy énjével a külvilágba merüljön bele. Kint a világban találja meg az ember a tulajdonképpeni önmegismerését. Már hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy a szó modern értelmében vett valódi világmegismeréshez úgy találunk el, hogy egynéhány fogalmat szinte a saját ellentétébe fordítunk át. Így van ez az önmegismerés fogalmával is: Nézz bele a világba, kutass mindinkább a messzeségekben, feltéve, hogy megismerő erőid kifejlesztése révén megerősítetted énednek azt a képességét, hogy elhatoljon a messzeségekig – akkor találod meg a tulajdonképpeni énedet. Úgyhogy azt mondhatjuk: A kozmosz enged bennünket behatolni magába az érzékfeletti megismerés útján, és mint e behatolás eredményét éppen az önmegismerésünket adja vissza számunkra.”