Ez a kötet a XIX. század közepétől a XX. század elejéig tekinti át a filozófia fejlődését. A korszakra a természettudományok gyors fejlődése jellemző, és ez a világszemléletekre is rányomta bélyegét. Számtalan olyan kérdést sikerült megoldani, amire korábban csak a tények birodalmán kívül vélték megtalálni a választ.

Rudolf Steiner így ír könyvének keletkezéséről az Életutam c. önéletrajzában:

"A könyv egész anyaga már régóta élt bennem. A világnézetekre vonatkozó szemléletem kiindulópontja Goethe világnézete volt. A goethei gondolkodásmód és a kantizmus közötti, általam hangsúlyozott ellentét, az új filozófiai irányok a XVIII. és XIX. század fordulóján Fichténél, Schellingnél, Hegelnél: mindez szerintem a világnézetek fejlődésének új korszakát jelentette...

Így vált a XIX. század világnézeti törekvése azzá a kerek egésszé, amely szemléletemben élt, és amelynek a leírására örömmel ragadtam meg az alkalmat.

Amikor erre a könyvemre visszanézek, úgy látom, hogy életem menetét éppen ez fejezi ki szimptomatikusan. Nem ellentmondásokon keresztül jutottam előre, mint ahogyan sokan hiszik. Szívesen elismerném, ha így volna. De ez szellemi fejlődésemre vonatkozóan nem volna igaz. Úgy jutottam előre, hogy a meglévőkhöz mindig új területeket ismertem meg...

Ehhez jött, hogy sohasem éltem bele magam a szellemi világba misztikus-érzelmi úton, mindig kristálytiszta fogalmak révén akartam megismeréshez jutni. A fogalmak, az eszmék átélése az eszmék világából a szellemi valóságba vezetett."

Az antropozófiai irodalom forráshivatkozásaiban számtalanszor találkozhatunk ezzel a művel. Az Igazság és valósággal, valamint A szabadság filozófiájá-val együtt ez alkotja Steiner filozófiai "trilógiáját", ami immár teljes egészében hozzáférhető a magyar olvasók számára is.