Róna Lajos (1882-1934) a második világháború előtti időszak egyik legjelentősebb médiaszereplője volt. Újságíró, sajtómágnás, lapalapító - mikor mit hozott kihívásként az élet, de a munkássága mindig a média körül forgott. Pályafutását Aradon kezdte, majd Nagyváradon folytatta. Róna ekkoriban Kun Béla főnöke volt a Szabadság szerkesztőségében, ahonnan a "szocialista frázisokkal való alpári szemtelenkedése miatt" kirúgta a későbbi bolsevista tömeggyilkost.

Róna Nagyvárad után Szegedre tette át a székhelyét, ő alapította meg a mindmáig megjelenő Délmagyarország napilapot. Ezt követően az útja Budapestre vezetett. Együtt dolgozott Mikszáth Kálmánnal, Tóth Bélával és Gárdonyi Gézával, később Herczeg Ferenccel és Kosztolányi Dezsővel.

Róna Lajos három évtizedes pályafutásának történéseit 1930-ban írta meg. Könyvéről méltatói így fogalmaztak: visszaemlékezései "legtöbbször érdekesebbek és izgalmasabbak a diplomaták memoárjainál, akik talán világesemények alakításában vettek részt", mert "nemcsak jelen volt a nagy idők nagy eseményeinél, hanem meg is látta a szenzációt s pompás tollával följegyezte későbbi idők emlékezetére."

Róna Lajos memoárja ma már kordokumentum. Főleg az 1918 és 1919-es évek tekintetében, ami Magyarország számára az összeomlást, a káoszt és a kataklizmát eredményezte. Róna szemtanúja volt, amikor a Tanácsköztársaság csőcseléke átvette a hatalmat. Bécsben részt vett az ellenforradalmi szervezkedésekben. Munkájában számtalan portrét találunk az akkori eseményekben kiemelkedő szerepet játszó személyekről. A zsidó származású Róna Horthy Miklós kormányzó személyével is foglalkozik, amelyet érdemes összevetni a Horthyt antiszemitázók mai förmedvényeivel.

Ország a pácban címmel a most közreadott kötetben Róna Lajos visszaemlékezéseinek azokat a fejezeteit nyújtjuk át korunk olvasójának, amelyek Magyarország történelmének legsötétebb korszakát ismertetik, ezzel is leleplezve jelenkorunk történészeit, akik szakmányban hamisítják meg a magyar múlt eseményeit.