Az isteni tánc, az ezernyi többi felcsendülő hanggal együtt, felrúgja a Birodalom szabályait, és a Kapcsolatot ünnepli. Mihelyt látta valaki az e lapokon szeretettel feltárt mély misztériumokat, az nem tud nem látni többé. Mihelyt valakinek megnyílt a hallása, nincs visszatérés; a szenvedés nem tudja letörölni a szív mosolyát. Isten, Te soha nem nézted le az Emberiséget.
Gyógyuljon meg a szemünk, különösen azoké, akik „vakon születtek”, hogy láthassuk a Te műveidet. Nyíljon meg a fülünk a különbségek kuszaságát ünneplő gyógyító zenére, hogy a hangzavarban is meghalljuk: mi magunk vagyunk a melódia, amelyet a Hármas Összhangzat magába ölel. Bátorodjunk fel a bizalom kockázatának vállalására, hogy csupán egyetlen napnak a kegyelmében éljünk, hogy átnyúljunk a Birodalom határain, és leromboljuk a falakat, amelyek elfedik arcunkat. Érezzük magunkban Jézus örök életét, amely a kezünk által érint – hogy gyógyítson, tartson, öleljen –, és ünnepeljük ember voltunk kenyerét, a Hétköznapi szentségét és a Szentháromságban való Részesülést.
Ezt kívánom önöknek, miközben e könyvet olvassák, és mindennapjaikat élik.
/ Részlet a könyv előszavából, amelyet William Paul Young, A viskó szerzője írt.