"A titkos leveleket illetően, ezeknek mindenféle küldési módja van, de a küldőnek és a címzettnek egymás között előzőleg meg kell állapodnia."
Ezeket a sorokat Aineasz Taktikosz, az ókori görög hadművészeti irodalom kiemelkedő művelője több mint kétezer évvel ezelőtt írta le. Ebben az egyetlen mondatban benne foglaltatnak a titkosírás, a rejtjelzés, a rejtjelfejtés - a kriptográfia - napjainkban is érvényes törvényszerűségei.
Az üzenet, a levél, a távirat szövegének az avatatlanok előtti elrejtésére számtalan mód és lehetőség van, de a szöveg a címzett számára csak akkor válik érthetővé, ha az üzenet küldője és az, akinek az üzenet szól, azonos módon felépített "kulcs" vagy "kódkönyv" birtokában írja, illetve olvassa az üzenetet. Ez a kriptográfia egyik alaptörvénye, ma is érvényben levő gyakorlata.
Már a legrégibb korokban felmerült annak a szükségessége, hogy a leírt gondolatot a be nem avatottak számára érthetetlen szöveg homályába rejtsék el. Az államférfiak, a hadvezérek, a diplomaták minden időben nagy jelentőséget tulajdonítottak annak, hogy a köznapi beszédnyelv mellett egy - információk közlésére alkalmas - titkos nyelvvel is rendelkezzenek, amelyet az adott kor követelményeinek és lehetőségeinek megfelelően úgy alkotnak meg, hogy az csak kisszámú beavatott személy számára legyen hozzáférhető. A titkosírás használatának a politikában, az államigazgatásban, a diplomáciában és a katonai tevékenységekben - sokkal inkább mint másutt - minden időben kiemelkedő fontossága volt. A hadvezér szándékának, terveinek titokban tartása a történelem tanúsága szerint mindenkor a siker egyik alapvető feltétele volt. Bármilyen nagyszerű is volt a hadvezér elgondolása, a siker érdekében mindenkor elengedhetetlen volt, hogy a hadművelet előkészítése és végrehajtása titokban maradjon. De ugyanígy volt és van ez a politikában, a diplomáciában.
A szerző - akinek több évtizedes munkássága a rejtjelezéssel kapcsolatos - könyvében a titkosírás történetéről kíván távolról sem teljes képet adni. A hazánkban fellelhető kriptográfiai dokumentumok felkutatásával áttekintést ad a titkosírások keletkezéséről, fejlődéséről és a különböző korokban való felhasználásáról.
A bevezető a rejtjelzés tudományának kezdetét, létrejöttének szükségszerűségét mutatja be a titkosírások ókori emlékeinek tükrében. A középkor hozza meg a titkosírások újraéledését, fejlődését. A kódrejtjelzés a diplomáciai tevékenység és a hírszerző szolgálat kiterebélyesedésében kap polgárjogot, majd a technikai fejlődés létrehozza a rejtjelző gépeket.
A könyvben II. Rákóczi Ferenc korának és a második világháború időszakának rejtjelzése mind mondanivalójában, mind terjedelmében jelentős helyet foglal el.
A titkosírások létrejöttét, használatát minden időben a legsűrűbb homály burkolta. A gazdagon illusztrált könyv már csak ezért is érdeklődésre tarthat számot.