Ősapáink, ősanyáink életmódja, viselete, benső családi élete, valamint nemzeti szokásaink vizsgálata az utóbbi időkig nemigen volt kimerítőbb kutatás tárgya, pedig már régen felismerték ennek szükségét. Hatvankét évvel ezelőtt Kovacsózy Árpádia című zsebkönyvében egy névtelen író, midőn Thurzó Imre lakadalmi rendjét kiadta, ezt írta: "Ha visszatekintünk előkorunkra, fájdalommal kell megvallanunk, hogy szokásairól vagy semmit, vagy igen keveset tudunk, s ezen szempontból tekintvén Thurzó Imre, a nevezetes nádor fiának lakadalmát

• senki rosszallni nem fogja, hogy itt közrebocsátjuk. De több figyelmet is ébreszthet ezen közlés a szemes vizsgálóban s a történetírót (több) kérdés megfejtésére is serkentheti." Az érdekes kis közlemény figyelmet bizonyára ébresztett, de a történetírókat valami nagyon nem serkentette, igen sok volt még más irányban teendő. Évtizedek évtizedek után múltak, de ezen a téren egyes adatoknak elszórtan való közlését kivéve, nem sok történt. A hozzánk közelebb eső korban örvendetes változás állott be, nagybecsű dolgozatok jelentek meg egyes udvartartásokról. Ilyenek pl. a Nyáry Albert, Fraknói Vilmos és Thallóczy Lajos által írott értekezések Hippolit érsek, II. Lajos király, I. Apafi Mihály udvartartásairól, valamint CsánkiDezső I. Mátyás udvara és Demkó Kálmán Polgári Családélet [és háztartás] Lőcsén című munkája.