Kosztolányi Dezső így az akkor még álnéven (Végvári) publikáló költőről: „Népszerűsége művészi szempontból is érthető. Mozgalmas és mozgató képzelete van, egészséges megjelenítő-képessége és ízlése, mely megóvja attól, hogy mint költő visszaéljen a helyzetével, arra törekszik, hogy

• szerényen és nemesen
• csak a maga érzéseivel hasson. Nem kimondottan programversek. De éppen ezért, a művészi jóhiszeműségük folytán válnak alkalmassá, hogy sok millió ember érzését tolmácsolják a hangverseny-dobogón is. Végvári, mint művész, nem dolgozik meglepő eszközökkel, egyaránt fölhasználja a régi-klasszikusokat és az új-moderneket is, a stílje még sincs eredetiség nélkül.”