Ez akkoriban is a boncolást, az élő szervezet struktúrájának és szerveződésének megismerésével való foglalkozást jelentette. Természetesen anatómiai tanulmányokat nem kizárólag boncolás útján lehet folytatni, sőt a szerző a következő megismerési lépcsőket javasolja sorrendben:

1. az élő ember megfigyelése,

2. anatómiai atlaszok tanulmányozása,

3. anatómiai leírások olvasása,

4. applikációk használata,

5. szerkezeti és funkcionális modellek készítése,

6. boncolás.   

Ennek megfelelően – ha nem is élőben, de a könyv által biztosított keretek között – a szerző az élő ember testtartását – és itt jellemzően az álló testtartáson keresztül – a mozgató szervrendszer poszturális anatómiájának ismertetésén keresztül mutatja be. Ennek alapjai a Fascia, a testtartás szervrendszere című könyvben találhatóak, ami a szervezet folytonosságát biztosító kötőszöveti rendszert mutatja be. 

A könyv bemutat az elmúlt 12 év alatt a szerző és tanítványainak TestSzobrász^® praxisából gyűjtött számos esettanulmányt a testtartás sokféleségéről. Az így megismert testtartásminták segítséget nyújtanak a könyv témájának fókuszálásában. Itt ugyanis át kell állítani, át kell kalibrálni az optikát, és nézőpontváltásra lesz szükség. Mostantól másképpen kezdünk nézni az emberekre.

Ezzel az új látásmóddal felvértezve láthatóvá válnak a testtartásminták és az azokat befolyásoló hatások. Az eddigi felületes, esetleg egysíkú, az első benyomásokra vagy előítéleteinken alapuló emberismeretünk megváltozik. Elkezdjük élesen látni a fizikai valóságot, ami szakszerű és páratlan vizsgálati és felmérési eszközként szolgál az emberekkel való foglalkozásban.

Ez a módszer a TestOlvasás, avagy az „Érintés a távolból”, ahogyan ezt Dr. Ida P. Rolf elnevezte. Ez a test belső viszonyainak feltérképezését és értelmezését jelenti. Megnézzük minden oldalról, hogy az álló testhelyzetben a különböző síkokon milyen elmozdulások jelennek meg az emberi testben.

Az így felfedezett belső viszonyrendszert lokálisan és globálisan az Anatomy Trains^® miofasciális meridiánjain keresztül értelmezzük. Ezáltal koherens, egységes logikai keretbe ágyazott anatómiai tudásra tehetünk szert.

A szerző célja, hogy a száraz, magolós és erőfeszítést megkövetelő anatómiatanulás mellett, ami egyébként a legtöbb embernek nehézséget okoz, egy másféle tudásátadás induljon meg. Legyen hozzáférhető, élvezetes és életszerű a legfontosabb dolgunkról, a saját testünkről való ismeretszerzés. Minél tisztább és élesebb képet kapjunk a mások megfigyelésén keresztül – főként saját magunkról.