Nagyság, nagyság. Arthur szívének semmi sem elég, ezért oly borzasztó társ. Vad fájdalmak kölyke ő, aki az engedetlenség
gyönyörével reagál kitaszítottsága gyötrelmeire. Alvilági férj alvilági hitvessel, akik a szó konok munkájához önvédelemből ragaszkodnak, hogy egyáltalában életben maradhassanak. Mikor Paul egyszer azt bizonygatta Mathilde-nak, hogy Arthur a végtelen fia, az asszony dühösen rácsapta az ajtót. Az volt valóban a fiú. A halhatatlan lélek nem elégszik meg halandó, véges feladattal; neki végtelen és halhatatlan dolgokra van szüksége, amilyen ő maga is. Arthur nemhiába gyónja a papnak élte végén: „Miután
oly komolyan éltem…” Igen, a vadság fokán álló misztikus volt ő… a legbonyolultabbak közül való.