Debrecen város korszakokat átívelő jelképe volt és maradt a MÁV debreceni Területi Igazgatóság Piac utca 18. sz. alatti székháza. Elhelyezkedése, impozáns mérete, kiegyensúlyozott megjelenése, a klasszicista városházával együtt a főutca keleti oldalának méltóságteljes nyugodtságát jelképezi.
Jelkép volt már a XIX. század első felében is. A négyutcás telek kialakítása, azon az épületnégyszög elhelyezése, a négy utcára néző egyemeletes, klasszicista bérház felépítése egy új, akkor itt még szokatlan városrendezési kultúrát honosított meg Debrecenben. Jelképpé tette a házat a XIX. század harmadik és negyedik évtizedében a benne működő kaszinó, ahol a tenni akaró művelt vendégek egymást is pallérozták. Jelképe volt a zenekultúrának is, mivel a Debreceni Zenede évtizedekig e házban oktatta a muzsikára szomjazókat. Jelképe volt közel fél évszázadig az igazságszolgáltatásnak is, mint bíróságok székhelye. A XIX-XX. század fordulóját megelőző évtizedben ismét jelképpé vált: az igazi nagyvárossá formálódás szimbóluma lett, amikor a régi épületet a második emelet ráépítésével, javarészt irodáknak helyt adó, hatalmas bérpalotává alakították át.
A magyar vasút egyik jelképe 1895-től, amikor a Magyar Királyi Államvasutak debreceni üzletigazgatósága a második emelet irodahelyiségeit bérbe vette. Ettől az időponttól a szinte töretlen vasútfejlődés egyenes következményeként, a palota mind több helyiségét foglalta el az üzletvezetőség. Mostanra e palotában egy országrésznyi közlekedési rendszer központja működik. Ide futnak be hírei, itt születtek, születnek a hálózatot irányító döntések.